Magyarországon nagyon drága, de külföldről be lehet szerezni nagyobb mennyiségben is, elfogadható áron, és ha valakinek annyi baja van a fejbőrével, mint nekem, annak megéri, pláne ha sikerül megspórolni egy csomó pénzt a takarítószereken és egyszerűbb házi kozmetikumokon.
A recept saját, és teljesen titkos, de most elárulom. Valójában úgy született, hogy egyik receptből elkezdtem készíteni az elejét, aztán véletlenül továbbgörgettem az egeret, anélkül hogy észrevettem volna, és a végét egy másik receptből írtam ki - igen, pont mint Rachel a Jóbarátokban, amikor összeragadt két oldal, és megszületett a hagymás-marhahúsos-vaníliasodós-lekváros trüffel, csak az én esetemben jól sült el a dolog.
Nemcsak, hogy fantasztikus lett a sampon színe és állaga (próbáltam úgy fotózni, hogy valamennyire érzékelni lehessen az állagát), de még habzik is, és illatos, és jól fésülhető lesz tőle a hajam, meg fényes és egészséges is, és egyáltalán nem olyan vacak érzés, mint amikor szappannal mos az ember hajat.
Egyszer szoktam vele átmosni a hajam, jól bedörzsölöm, és rajta hagyom 10 percig, aztán lemosom teljesen, és végül átöblítem egy kevés almaecettel kevert csalánteával. Az ecettől könnyű lesz fésülni, a csalántea meg egy kis extra védelem korpa ellen, biztos ami biztos.
Hozzávalók:
- 150 gr marokkói savon noir (kellemesen enyhe eukaliptusz illatút szoktam venni, nem parfümözik, hanem illóolajat használnak hozzá)
- 2 ek olivaolaj
- 1 ek kókuszolaj
- 2 ek fehérecet
Kimérem a hozzávalókat egy főzőpohárba, és vízfürdőben összedolgozom őket simára. Ennyi. Kenhetem a hajamra. Meg szoktam várni, míg kihül teljesen, akkor áttöltöm egy régi kiürült samponos tégelybe, és a hűtőben tartom a biztonság kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése